A nyomasztó gyermekkortól terhelt Syd (1946. január 6-án született Cambridge-ben) még 1965-ben alakította meg akusztikus blues-duóját David Gilmourral. Megmártóztak Párizs pezsgő légkörében, majd, visszatérve az akkor nem kevésbé felbolydult Londonba, szétváltak, és Barrett megalakította három földijével a Pink Floydot, amely ugyan két fekete blues-zenész után kapta a nevét, de muzsikája a világűr, az emberi agy kitágítása, a pszichedelia felé mutatott.
A banda 1966-ban robbant be a londoni "underground" világba, az UFO-klub kedvencei lettek, hagyományos hangszereik mellett különböző természeti és ipari hangokkal dúsították zenéjüket. Barrett, akit a szürrealista költészet és az okkultizmus egyaránt foglalkoztatott, különös lényekkel népesítette be a Floyd világát, a zene pedig hihetetlen fantáziák világába vezette a hallgatót. Ők adtak először "multimédiás" rock-koncertet, diaképes vetítésekkel. Az együttes első lemeze, az 1967-es The Piper At The Gates Of The Down ma is meglepően friss, a maga nemében pedig felülmúlhatatlan, különösen Barrett ereszkedő gitárhangsorára épülő "zörejfantázia", az Interstellar Overdrive, amit koncerten időnként több mint 20 percig is játszottak.
A hiperérzékeny Syd azonban, hogy démonait elűzze, vagy belefojtsa zenéjébe, egyre többet kábítószerezett, és bár az LSD-látomások látszólag új dimenziókat nyitottak meg előtte, a "sav" lassan tönkretette. Kezelhetetlenné vált, egyre több olyan fellépése volt a Floydnak, ahol Barrett csak testben volt jelen. Ezért előbb bevették a csapatba ötödik embernek Gilmourt, majd 1968 áprilisában Barrett távozott. E lépésre a zenekar legendáriuma szerint pontosan április 6-án, este 18.30 perckor került sor.
Syd két önálló lemezt jelentett meg a következő két évben volt társai segítségével (The Madcap Laughs, Barrett), amit a kritika keresetlenül "kényszerzubbony-rocknak" nevezett, de egyre nehezebben dolgozott, és végül visszavonult. Hazatért Cambridge-be, festeni kezdett, időről-időre teljesen eltűnt a világ elől és csak találgatások szólnak sorsáról, miközben hívei ápolják kultuszát, közzéteszik verseit. A legutóbbi hírek szerint él, de "egészségi állapota nagyon rossz".
Syd Barrett ennek ellenére évekre meghatározta a Pink Floyd zenéjét: a második album, a Saucerful of Secrets, amelyben néhány szám erejéig még aktívan részt vett, teljes egészében az ő elképzeléseit tükrözi, de szelleme ott lebeg az Atomheart Mother és a Meddle felett is. Megidézik a The Dark Side Of The Moon Brain Damage című dalában, a Wish You Were Here pedig egyenesen róla szól.
Az 1975-ben megjelent album volt az utolsó, amelyhez a többiek megpróbálták visszacsábítani: állítólag Syd összeszedte magát, de az egyik nap a próbák közben távozott. Mielőtt elhagyta a stúdiót, Gilmour megjegyezte: ha a jobboldali ajtón megy ki, visszajön, ha a baloldalin, akkor nem. A baloldalin ment ki...
A rock Rimbaud-jaként emlegették, később csak "Őrült gyémántnak". A 60-as évek rockrobbanásának egyik szabálytalan zsenije, akinek rövid tündöklése, majd a zenei világból való eltűnése ma is különös mítoszt táplál. Harmincöt éve, 1968. április 6-án távozott a Pink Floydból az alapító, Roger Keith "Syd" Barrett.
Tetszett a cikk?



