A legnagyobb kihívást egy brit zenésznek Amerika meghódítása jelenti - már mint zeneileg. Az utóbbi években talán csak a Radioheadnek és tavaly a Coldplay-nek sikerült a nagy áttörés. Az említett két rockbanda mellett azonban van egy nevető harmadik a Bush, mely szép csendesen, de nagy sikereket ért el odaát. Nem valószínű, hogy népszerűségüket annak köszönhetik, amiért az Egyesült Államok jelenlegi elnökének a nevét viselik.

Az együttes 1992-ben alakult Londonban, az alábbi összeállításban: Robin Goodridge (dob), Dave Parsons (basszus), Nigel Pulsford (gitár), Gavin Rossdale (gitár-ének). Az áttörés viszonylag hamar sikerült, hiszen már egy esztendő elteltével szerződéshez jutottak. A független Trauma Records segítségével 1993-ban megjelent bemutatkozó nagylemezük, a "Sixteen Stone", pillanatok alatt nemzetközi hírűvé tette az együttest. A korongról több dal is slágerlistás helyezést ért el, az eladási mutatók körülbelül 7 millió példányszámot regisztráltak az Egyesült Államokban. A szakértők persze rögtön vizsgálgatni kezdték, mi lehet a fiúk titka, hiszen nincs annál nehezebb feladat egy brit zenésznek, mint hogy Amerikában is sikeres legyen - persze ez csak napjainkra értendő, hiszen a hatvanas, hetvenes években az angol zene uralta az amerikai piacot is. A nyerő recept titka a következő volt. Az olyan számokban, mint a "Machinehead", a "Little Things", a "Comedown", a "Glycerine", és az "Everything Zen" tökéletesen vegyítették a pop, a punk, az alternatív rock, és a metal elemeit. Így minden rajongójuk megtalálja a magának való zenei elegyet.
A lemezsiker után - ahogy az lenni szokott - természetesen kimerítő, végeláthatatlan turnék következtek. Egészen 1996 májusáig úton volt a banda, amikor úgy döntöttek, bebizonyítják, hogy a Bush nem csak "egylemezes" csapat. Segítségül hívták a neves underground producert, Steve Albinit, és láss csodát, néhány héttel később a fiúk már stúdióban dolgoztak a "Razorblade Suitcase" című albumukon. Ez a lemez ugyan nem jutott olyan magasságokba, mint az előző, de megjelenésekor a Billboard lista első helyén kezdett és több mint 5 millió példányban kelt el. A LP-ről olyan dalokat ismerhettünk meg, mint a "Personal Holloway", a "Greedy Fly", a "Swallowed", és a "Bone Driven".
1997-ben olyasmire vetemedtek a fiúk, melyhez még nem volt hasonló a rock addigi történetében. "Deconstructed" címmel egy olyan lemezt dobtak piacra, melyen világhírű lemezlovasok mixelték át dalaikat. A korongon olyan előadók pörgették a bakelitet, mint Goldie, Tricky és Jack Dangers. A nagy nevek ellenére a legnagyobb sikert mégis a banda önálló keverésében készült "Mouth" érte el, ami azóta névjegyüknek számít.
1998-ban Rossdale egy kicsit elfáradt a folyamatos turnék mókuskerekében és a körülöttük lévő nyüzsgéstől, úgy döntött, hogy egy időre az ír partoknál lévő Cork városába költözik, a kellő inspiráció reményében. Az eredmény nem maradt el. A környezet és a nyugalom fantasztikus hatással volt a depresszióra hajlamos művészre, és alig hat hónap elteltével már 25 (!) kész kompozícióval állt kiadójuk elé. Némi "huzavona" után a társak segítségével 12 dalt választottak ki, amivel rögtön elindultak a stúdióba és kezdetét vette a "The Science Of Things" című album felvételi munkálata. Ezen korongon a dalszövegeket ugyanúgy az egyén sorsát meghatározó témák, a magányosság, a függetlenség határozzák meg, mint a korábbi LP-ken.
Ezt követően gyakorlatilag három év szünetet tartottak, majd 2001-ben elkészítették "Golden State" című LP-t. A lemez "nem döntögette" az eladási listákat és az eladási példányszámokat, ennek ellenére a banda hosszú évek alatt szerzett rajongótábora kitartott mellettük, és gyakorlatilag mindegyik koncertjüket teltház(!) előtt tarthatták meg, még az Egyesült Államokban is. A tagcserék egészen eddig az évig elkerülték az együttest. Ekkor azonban Pulsford úgy döntött, megpróbálja a maga útját járni, szólókarrierbe kezdett, és családot alapított. Helyét a Helmet rockbanda egykori gitárosa, Chris Traynor vette át.
Pulsford kiválása után sokan azt hitték, hogy vége a bandának. Erre meg is volt minden okuk, hiszen egy másik tényező is közrejátszott ezeknek a hiedelmeknek a felerősödésében, mégpedig Gavin Rossdale tavalyi házassága. Az énekes, a No Doubt frontasszonyát, Gwen Stefanit választotta hitveséül. A rajongók - és persze a szakma egy része is - aggodalmaskodott, hogy itt biztos valami fúzió lesz. Hála istennek tévedtek, Gavin és Gwen megtartotta magának saját bandáját, így a munka terén külön úton járnak. (Göbölyös Gábor jr.)
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.