Az együttes a brit rock történetének egyik legkiválóbb csapata volt, amely nemcsak kőkemény zenéjével, hanem a műfaj egyik legjobb vokáljával ejtett ámulatba mindenkit, aki konyított valamit a rockzenéhez. Élen járt a csapat a színpadi balhékban is: a hatvanas években kevesen zúztak szét annyi hangszert és felszerelést, mint ők. A rockzene történetírói sohasem hagyják ki, hogy a Who volt az egyetlen olyan banda Angliában - és talán a világon -, amelytől még a nagyszájú Mick Jagger is tartott.
Roger Daltrey nemrégiben múlt ötvenkilenc éves, ma is tele van energiával. Az együtteshez akkor csatlakozott, amikor azt még High Numbersnak hívták. Neve olvasható a banda 1964 és 1982 között megjelent lemezein. Ott volt a Live Aiden és a Quadrophenia színpadi produkciójában néhány évvel ezelőtt a Hyde Parkban. (Nem mellékes, hogy a Quadrophenia harminc évvel ezelőtt jelent meg, amelyet csak később értékelt a fiatalság, az azonos című film zenéjeként.)
Daltrey tökéletesen formálta meg minden idők legjobb rockoperájának, a Tommynak a címszereplőjét. Az eredeti rockopera és az óriási sikerrel játszott film 1975-ös bemutatója között, 1973. április 13-án jelentette meg az énekes a nevét viselő albumot, amelyet természetesen turnéval népszerűsített. A korongon hallható dalok többségét Leo Sayer, egy akkor meglehetősen ismeretlen rockzenész és szerző komponálta. A lemez hangzása és stílusa eltért a megszokott Who-soundtól.
Az első lemezt hamar követte a második, a "Ride a Rock Horse", a két album között mutatták be a Tommy-filmet, és készült egy Who-album is. Daltrey újabb filmszerepe következett ezután, mégpedig a Tommy rendezőjének, Ken Russellnek Lisztomania című alkotásában. Kis pihenő után Roger kiadta "One of the Boys" című lemezét. Filmzenealbum volt a "McVicar" is, amelyet a szakma nem értékelt túlságosan sokra. Ez egyébként elmondható Roger Daltrey legtöbb szólódarabjára, amelyeket a kritikusok csak a Whoval nyújtott produkciója miatt nem húztak le túlságosan. Kivételt képezett az 1982-es, "The Best Bits" című válogatása és az 1985-ben megjelent "Under a Raging Moon". Nem volt rossz munka 1992-ben a "Rocks In the Head", és az első kiadásnál jóval kedvezőbb visszhangja volt a tavaly újra kiadott "Daltrey"-nak is: a szakma és a közönség is "díjazta" a bónuszfelvétellel bővített albumot.
Daltrey folyamatosan kereste a film- és televíziós szereplési lehetőségeket. A Whoval töltött éveknek is köszönhette, hogy dolgozhatott az ír Chieftains együttessel, az angol Facesszel, továbbá Barry Gibbel, Rick Wakemannel, Meat Loaffal, de még David Bowie-val és a Rolling Stonesszal is. (Kovács Miklós)
A Who együttes hangzásának kialakításában kulcsszerepe volt Roger Daltrey énekesnek, aki éppen harminc éve határozta el magát saját lemez megjelentetésére. A Who tagjai közül Pete Townshend, a banda szellemi vezére készítette a legjobb szólólemezeket, de voltak saját albumai a tavaly elhunyt John Entwistle basszusgitárosnak is.
Tetszett a cikk?



