A BBC rádióhallgatói minden idők 20 legjobb gitárosát kereső játékukban a 6. helyre sorolták Walter Trout bluesgitárost, tehát egy világsztárt láthatunk Radicals nevű bandájával május 3-án Budapesten, a Petőfi híd budai lábánál lévő A38 állóhajó koncerttermében. Néhány éve készült egy döbbenetes interjú Walter Trouttal, melyben a szakmában szokatlan őszinteséggel beszél kábítószer-függőségéről és a zenéről.

Kalandos életének epizódjai reméljük, hogy sokak számára lehetnek érdekesek, és tanulságosak ezért döntött a szerkesztő az újraközlés mellett. Kábítószer, zene, Canned Heat, John Mayall és Carlos Santana, mintha egy mozifilm peregne le a szemünk előtt. Éppen ezért következzék itt a celebrity cafe weblap által készített interjú vágatlan magyar változata. Dominick A. Miserandino: Kezdjük a Canned Heates időkkel, mely hírhedt zenekar volt. Te milyen emlékeket őrzöl róla? Walter Trout: Lehetek őszinte? DM: Természetesen. WT: Nem sok mindenre emlékszem azokból az időkből. Azt hiszem, jól éreztem magam, de valójában nem tudom. Vannak olyan emlékeim is, amik viszont nem tűrnének nyomdafestéket. Ez egész olyan zavaros. 20 évig játszottam kísérőzenészként. A Canned Heat mellett John Lee Hooker, Big Mama Thornton, Joe Tex, Percy Mayfield, Pee Wee Crayton és még sok más előadó bandájában szerepeltem. 12 évvel ezelőtt hagytam abba a piálást, amikor John Mayallal voltam. Azelőttről csak homályos emlékeim vannak. De ha kifejezetten a Canned Heatre gondolok, akkor talán az ausztrál turnékat emelhetném ki a leginkább. DM: Miért éppen Ausztráliát? WT: Ott jól éreztük magunkat. Közvetlenül Bob Hite halála után csatlakoztam hozzájuk. Úgy nézett ki, hamarosan feloszlanak. Ekkor jött egy ausztrál promóter, aki felhívta őket és lehetőséget kínált nekik. Akkoriban John Lee Hookerrel játszottam. Az ő bandája jóban volt a Canned Heattel, innen tudtak rólam. Fel is hívtak, és azt mondták, hogy lenne egy ausztrál turnénk, de Henry Vestine annyit iszik mostanság, hogy nem vihetjük magunkkal. Nem szállsz be helyette? mondtam persze. Ezután négy és fél évig együtt is maradtunk. Igazság szerint én is majdnem annyit ittam, mint Henry, csak valahogy képes voltam a színpadra tántorogni és játszani. DM: Ha már a piánál vagyunk, mennyit kellett ahhoz innod, hogy gitározni tudj? WT: Italról és kábítószerről is beszélek. Mindenről. Annyit fogyasztottam, amennyihez hozzájutottam. Pár feles Jack Daniels-re minden nap szükségem volt, hogy zenéljek. DM: Most viszont már nem iszol, és nem is drogozol. WT: Nem. Már 12 éve. DM: Teljesen tiszta vagy? WT: Teljesen tiszta, 12 éve. DM: Miért hagytad abba? WT: Idővel rájöttem, hogy mégsem olyan nagy móka, de az igazi áttörés Kelet-Berlinben jött el. A fal leomlása előtt az még kommunista terület volt. John Mayall kíséretében jártam ott, és az egyik koncerten megjelent Carlos Santana. A fellépés után odajött hozzám, és lényegében annyit mondott, hogy egy seggfej vagyok. Azt mondta: az Isten tehetséggel áldott meg, és most John Mayall világhírű blueszenekarában gitározhatsz. 100 000 gitáros van a Földön, akik szívesen cserélnének veled, de te beintesz az Úristennek és olyan részegen mész fel a színpadra, hogy nem is tudsz rendesen játszani. Ezen sürgősen változtatnod kell. Össze kell szedned magad! Ha színpadra lépsz, legyél tiszta, koncentrálj és legyél a legjobb formádban. Ezután egy könyvet adott nekem. Három napig együtt voltunk, az életről beszélgettünk. Utána megmondtam John Mayallnak, hogy soha többet nem leszek részeg a fellépéseken. Ez július 9-én volt, 1987-ben. Akkor hagytam abba. Nemrég ünnepeltem a 12. évfordulóját. DM: Hogyan ünnepeltél? WT: Jól berúgtam. Csak viccelek. Játszottam egy bulin, és hálát mondtam az Úrnak, hogy adott egy második lehetőséget. Különben már nagyon rég halott lennék. DM: Megvan még a könyv, amit Santana adott? WT: Igen. Az a címe, hogy Fedezd fel a lehetőségeidet. Robert Shuller tiszteletes írta. Santana a következőket fűzte hozzá: Vallás van benne és pszichológia, rengeteg olyan dolog, amit hasznosíthatsz. A vallással kapcsolatos részeket kihagyhatod, de a könyvet el kell olvasnod. Arról szól, hogyan ébredhetünk a bennünk rejlő képességek tudatára, és arról, hogy tegyünk meg mindent a kiteljesedés érdekében. Összpontosítsunk és abban, amit választottunk a lehetőségeink szerint a legjobbak legyünk. Egyszóval igazán találó volt rám nézve. Elolvastam, és három napot Santanával töltöttem. Sokat beszélgettünk. Mindkettőnknek éppen három nap szabadideje volt Kelet-Berlinben, és ugyanabban a hotelben szálltunk meg. Akkoriban nem sok mindent lehetett Kelet-Berlinben csinálni. Halott város volt. A szálloda éttermében üldögéltünk, kávézgattunk és napokig csak beszélgettünk. Ő segített megváltoztatni az életemet. DM: Még mindig közel álltok egymáshoz? WT: Nem találkoztunk az elmúlt 12 évben, de mindig üdvözöljük egymást a közös ismerőseinken keresztül. Az előző két albumom producere hét Santana lemezen dolgozott. Ők gyakran találkoznak. Szóval sűrűn üdvözöljük egymást, de azóta nem találkoztunk. Biztos vagyok benne, hogy egy nap ez is eljön. DM: Santana hatott a te életedre. Megpróbáltál már megóvni másokat a saját hibáid elkövetésétől? WT: Igen, Európában már próbálkoztam vele. Ott egyfajta jelkép vagyok. Elton Johnnal, Jimmy Page-dzsel és hasonló sztárokkal játszom együtt. Két különálló rajongótáborom is van, akik újságot adnak ki rólam. Egyet angolul és egyet hollandul. Sok fiatal zenész látogat el a fellépéseimre, és nagyon szeretek a zenevilág buktatóiról beszélgetni velük, hátha tanulnak a hibáimból. Éppen tegnap hallgattam meg egy 17 éves gitáros srácot, utána leültünk dumálni és azt mondtam neki, hogy ha ránézek, magamat látom 17 évesen, és remélem, hogy amikor 48 lesz már nem hasonlít majd rám, és nem kell azt mondania az embereknek, hogy három évig heroin függő volt, meg ehhez hasonlókat. Hallgassanak rám, mindenkit biztosíthatok róla, hogy a drog csak lassítja a zenei fejlődést és a zenésszé válást. Van, aki úgy érzi, szüksége van valamire a játékához, de szerintem ellentétes hatást ér el vele. Célszerű úgy kezelni a zenét, és a gitárjátékot, mint a beszéd egy formáját. És mi történik, ha valaki részegen próbál beszélni? Összekuszálja a szavakat. Ugyanez történik, ha valaki részegen gitározik, belezavarodik a játékába. Elveszi az élét, pedig azt meg kell tartani. Ezért is szeretem a fiatalokkal megosztani a tapasztalataimat, hátha ők nem esnek a hibáimba. DM: Amint leálltál, azonnal megérezted a különbséget a játékodon? WT: Azonnal barátom. Az első tiszta estém John Mayallal, az első józan fellépésem volt húsz év után. Egy akkordot sem tudtam lejátszani anélkül, hogy kiborulnék. Hihetetlen volt a változás a zenéhez fűződő kapcsolatomban. A drogok és az alkohol eltompították az érzelmeimet. És amikor először játszottam tisztán jöttem csak rá, milyen mélyen érint a zene. Egy E akkord szó szerint kitépte a szívemet, és a sírás fojtogatott a színpadon. Más változást is hozott, abban, amit a játék élének hívok. Az él, az energia, az összpontosítás és a precízió. Egyszerre csak mind ott volt. DM: Arról is beszéltél, hogy volt olyan idő, amikor keményen drogoztál. Milyen mélyre jutottál? WT: 1974-től 77-ig kint éltem a sikátorokban, az utcán. Hát ilyen mélyre jutottam. DM: Szó szerint az utcán? WT: Igen, drogfüggőként Mindig a következő adag után jártam. Hogy, hogyan keveredtem bele? New Jersey-ből költöztem Kaliforniába 1974-ben. Először egy Jesse Ed Davis nevű fazonnal zenéltem, aki játszott az első négy Taj Mahal lemezen. Jesse egyike volt Amerika legnagyobb stúdiózenészeinek (1988-ban hunyt el). Az ő szólóját hallhatjuk a Jackson Brown-féle Doctor My Eyes-on, ezen kívül a Bangladeshért rendezett jótékonysági koncerten is fellépett George Harrisonnal és Bob Dylan-nel. A filmfelvétel első kockáin éppen Harrison cigijét gyújtja meg a Madison Square Garden színpadán. Még John Lennon első szóló lemezein is szerepelt. Ha megnézzük a Wall and Bridges, vagy a Rock N Roll Lennon lemezeket, akkor észrevehetjük, hogy Jesse nemcsak a szólógitáros volt, de a banda feje is. Ő volt Lennon bandájának a zenei vezetője, ott állt a világ tetején. Még Rod Stewarttal is játszott, az Atlantic Crossingon. Tényleg a legnagyobbak közé tartozott. Amikor Kaliforniába költöztem, nagy szerencsével egy bandába kerültem vele. Egy bulin találkoztunk, odaléptem hozzá, és azt mondtam: Hallottam,
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.