A Sweet Jane, a Dirty Blvd, a Walking On the Wild Side, a The Day John Kennedy Died.. és még számos hatalmas sláger alkotója, Lou Reed a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon lép fel július 15-én este. Sajátos és kivételes tehetségű művész, aki zenekarával a VELVET UNDERGOUND-dal feltalálta az underground műfajt a zenében. Annyit hallhatjuk mostanában a jelzőket, hogy újító és merész, hogy már szinte jelentésüket vesztették. Nem így áll viszont a helyzet Lou Reed esetében.

Ő képes új életet lehelni ezekbe a szavakba, melyek gyakorlatilag végigkísérték egész karrierjét. A The Raven Reed legújabb lemeze legerőteljesebb és legmerészebb munkái közé sorolható.
A The Raven című lemezem jelenti a csúcspontot eddigi munkáim között, talán a fotózást kivéve- mondja Reed. Minden elmélet a hangzásról, keverésről, írásról, hangsúlyról és ritmusról, mind-mind benne vannak. Ez minden eddigi munkám betetőzése.
A The Raven két órás utazás Edgar Alan Poe rögeszmés világában, melyet Reed eklektikus érzékenységén keresztül ismerhetünk meg. Az együttes tagjain kívül Fernando Saunders, Mike Rathke és Tony Smith számos kiválóság vett részt Reed eddigi legambiciózusabb albumának elkészítésében.
Talán a kortárs zene és költészet számára idegen, hogy egy ilyesfajta előadás keretein belül egyesüljenek, Reed számára azonban ez tökéletesen természetes kiteljesedése annak, ami egész életében foglalkoztatta. Már tizennégy éves korom óta játszom mindenféle bandákban szórakozóhelyeken, de emellett mindig fontos volt számomra, hogy írjak. Egyetemi mentorom, Delmore Schwartz nagy hatással volt rám. Aztán meg kell említenem Andy Warholt, akinek szintén sok gyümölcsöző gondolatot köszönhetek. Még most is tagja vagyok a St. Marks Poetry Projectnek, mely lehetőséget ad a fiataloknak én is az voltam valaha hogy megmutathassák másoknak, amit írtak. Az én esetemben ezek dalszövegek voltak, úgy előadva, mintha irodalmi művek vagy nagyon fontos írások lennének."
Azonban Reed csak az elmúlt néhány évben olvasta újra Edgar Allan Poe műveit, és kezdte őket igazán közel érezni magához. Akkor értettem meg igazán Poe-t amikor a St. Anne templomban voltam Halloweenkor a produceremmel, Hal Willnerrel.- emlékszik vissza Reed. Amikor hangosan felolvastam Az áruló szív című novellát, akkor értettem meg először igazán, és ráébredtem, hogy addig csak nagyon felületesen értelmeztem a művet. A felismerést egy közös vállalkozás követte Robert Wilsonnal, mely az ötletes POEtry címet kapta, és világszerte rengeteg előadást ért meg. De Reed úgy találta, hogy az anyag önálló életre kelt ahogy elkezdett beleírni, és átdolgozta a hihetetlen tehetségű író műveit. Végül megszületett a The Raven, egy felülmúlhatatlan alkotás.
Zeneileg a The Raven egy igazi Reed féle remekmű, kezdve a fellengzős Overture-től és a Blind Rage-től egészen a szívbemarkoló Vanishing Act-ig és a Call On Me-ig. Az utóbbi dalban közreműködik Laurie Anderson és a csellista Jane Scarpantoni. A dalok az érzelmek nagyon széles skáláját mutatják be, elég csak megemlíteni a fanyar, bárok hangulatát idéző Broadway Song-ot (itt Reed átengedi a mikrofont Steve Busceminek) és a drámai, mindent elsöprő Who Am I-t, melyet Reed úgy említ meg, mint az album sarokkövét. Ez az egyik legelső dal melyet megírtam a lemezhez, ami elég furcsa. Számomra ez a dal összefoglalja hogy milyen érettebbé válni Poe világában.
Reed úgy érzi, hogy meglehetősen sok a közös vonás Poe XIX. századi világképe és a XXI. század valósága között. Poe írt egy esszét A perverzió démona címmel, melyben felteszi a kérdést, hogy miért vonzódunk olyan dolgokhoz, amelyekről tudjuk, hogy ártalmasak számunkra. Ez a téma nagyon végigköveti Poe-t.- mondja Reed, aki szerint William Burroghs és Hubert Selby Jr. Poe méltó örökösei. Ez egy egyetemes gondolat és valami olyasmi, amit tökéletesen át tudok érezni.
Reed elektronikus kísérletezései kötik össze az albumon a dalokat és a prózákat. Ennek legremekebb példája az utolsó előtti, instrumentális szám, a Fire Music, mely szó szerint az előadókból nő ki. Ez egy nagyon intenzív szám. Három nappal szeptember 11.-e után íródott. meséli Reed, és visszaemlékszik, hogyan kellett munkatársainak átküzdeniük magukat a rendőr kordonon a 14. utcánál, hogy eljuthassanak Reed lakásához. Amikor megkérdezik tőlem, hogy mit gondolok szeptember 11.-éről, akkor megmutatom ezt a dalt, és azt mondom, hogy ez az, amit gondolok. Nincsen olyan ember, akire ne lett volna hatással az a nap. Már régóta játszom elektronikus hangszereken, és már régóta szerettem volna ott folytatni a dolgot, ahol a Metal Machine Music-kal abbahagytam. Így született meg végül a Fire Music.
A The Raven-nel Lou Reed olyan világot tár elénk, melyben elveszünk miközben utunk során folytonosan új felfedezéseket teszünk. Minél többször hallgatja meg valaki, annál több mindent fedezhet fel benne. mondja Reed a lemezről, mely legújabb remekműve. Ez az én legnagyobb dobásom. A rekordom.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.