A lemez elkészítésre körülbelül egy évvel halála előtt kérte meg őt a kiadó. Ekkor kezdett hozzá lányával, Zakiyával az anyag összegyűjtéséhez és lánya lett az album producere, sőt több dalban közreműködő, együttesével a Bluz 4 U nevű bandával.
A lányán kívül hallható az albumon Van Morrison, akivel Hooker főként élete utolsó éveiben sokat dolgozott A közreműködők között van egy sor jókezű gitáros, köztük George Thorogood , aki minőségi sessionzenész, azután a fekete és fehér zenészek legjobbjaival dolgozó Elvin Bishop, Warren Haynes, Dickey Betts (mindketten az Allman Brothers Bandben játszottak, Jack Casady basszusgitáros (Jefferson Airplane) és még sokan mások.
Az album úgynevezett maradék dalok gyűjteménye, amelyeket korábban nem, vagy nem ebben a változatban használtak fel más albumokhoz. Ez persze nem jelenti azt, hogy ismert számok ne szerepelnének rajta. Például egyik klasszikusa, a Dimples, amelyet Van Morrisonnal együtt ad elő a társként kiválasztott zenészekkel együtt. Volt már hasonló lemeze Hookernek nem sokkal halála előtt, amelyhez Carlos Santana, Eric Clapton, Van Morrison, Ry Cooder, Ike Turner és más csekélységek adták tehetségüket. Ezt a mostani lemezt a Pointblanknál Hooker életének utolsó évtizedében készült felvételekből válogatták össze.
Van Morrison a "Dimples," című Hooker klasszikus felvételénél működött közre, de betársult Johnnie Johnson, Chuck Berry egykori zongoristája is, míg a slidegitáros Warren Haynes az "Up and Down.", Dickey Betts pedig a "Serves Me Right To Suffer" című meglehetősen régi Hooker-dalba szállt be. A Boogie Chillunnek egy ritka változata kerül az új lemezre.Hooker és Thorogood duójának tolmácsolásában. Hooker régi zenésztársai közül Roy Rogers, Billy Johnson, Deacon Jones Ron Thompson és Tony Saunders kapott szerepet.
Eugene Skuratowicz menedzser, aki John Lee Hooker hagyatékát kezeli, az új lemez kapcsán arról is beszélt, hogy további audio és videokincsek várnak megjelenésre az öreg bluesmantől. Több mint 300, a hagyaték tulajdonában lévő szalag őrzi még Hooker dalait és kedves egyéniségét. Az egyik kincs John Lee Hooker és Van Morrison duettje a Mississippi egyik dokkjában.
Hooker egyébként Son House és Muddy Waters társaságában szerepelt a Martin Scorsese által készített és szeptember 28-tól bemutatásra váró hétrészes bluestörténeti filmsorozatában is.
Az már biztos, hogy tizenöt dal került a Face To Face című albumra, de a dalok sorrendje még a megjelenésig változhat. "Up and Down" (Warren Haynes & Johnnie Johnson közreműködésével) "Dimples" (Van Morrison and Elvin Bishop) "Serves Me Right to Suffer" (Dickey Betts) "Stop Jivin' Me" (George Thorogood) "Turn Over a New Leaf" (Bluz 4 U) "Rockin' Chair" (Zakiya Hooker & Bluz 4 U) "Face to Face" (Jack Casady & Johnny Winter) "Loving People" (Bluz 4 U) "Big Road" (Jack Casady & Warren Haynes) "Six Page Letter" "Funky Mabel" "Madman Blues" (George Thorogood & Roy Rogers) "Wednesday Evening Blues" (George Thorogood) "Boogie Chillin'" (George Thorogood) "Mean Mean World" (Zakiya Hooker & Bluz 4 U)
Ha a cím Face to Face nem is túl eredeti, minden bizonnyal nagy élmény lesz majd a bluesrajongók számára John Lee Hooker utolsó albuma, amit október 28-án jelentet meg a Pointblank kidó, amellyel Hooker a 2001-ben bekövetkezett halála előtti években együtt dolgozott.
Tetszett a cikk?



