Muse - magyarul Múzsa a neve annak az angol rocktriónak, mely új reménységet ad a brit rockzenének az elmúlt évtizedekben tapasztalható, szinte már nyomasztó amerikai fölénnyel szemben. Egyébként ugyanezzel a névvel a 90-es években Floridában már működött egy zenekar, de nekik nem sikerült a nagy áttörés. Apropó név!

Úgy látszik, nagyon kapós a Múzsa elnevezés, mert Celine Dion is ezen a néven szerette volna nemrég bemutatni Las Vegas-i show-műsorát, ehhez azonban a tengerentúli törvények szerint az angol fiúk engedélye kellett. A kanadai énekesnő menedzsmentje egymillió dollárt ajánlott, de az angol trió ezt büszkén elutasította.
Ezek után nézzük a Muse zenekar történetét dióhéjban! Matthew Bellamy, gitáros-billentyűs-énekes, Dominic Howard dobos a tizenötezer lakosú, Teignmouth nevű kis tengerparti városkában, már 13 éves korukban arról álmodoztak az iskolapadban, hogy egy zenekart kellene összehozniuk. Később bevették társnak, Chris Wolstenholme basszusgitárost is. Kezdetben The Gothic Plague, Fixed Penalty, majd Rocket Baby Dolls néven muzsikáltak. Ezzel az elnevezéssel játszottak 1996-ban, a Battle Of The Bands tehetségkutató versenyen is, ahol nagy sikerrel szerepeltek és meg is nyerték a bandák csatáját.
Pályafutásuk korai szakaszában ugyan a britpop volt a legnépszerűbb zenei stílus Albionban a Blur és az Oasis zenekarok áldásos tevékenységének köszönhetően, de hőseink inkább amerikai példaképeket választottak maguknak (Primus, The Smashing Pumpkins, Sonic Youth, Rage Against The Machine és Nirvana). Az angol zenei kínálatból mindössze egy zenekar hatott rájuk, a Radiohead.
Felvették a Muse nevet, de a helyi sikerek után, a tőlük 400 kilométerre fekvő Londont nem sikerült villámháborúval bevenniük. Eleinte csak a külvárosban turnéztak, és pubokban léptek fel, ahová busszal vitték, gondosan becsomagolt hangszereiket, a sokszor kedvezőtlen időjárás miatt. Mint oly sokszor a rocktörténelemben, ezúttal is a véletlen segített. A sok kamu-menedzser után, végre egy igazi, Dennis Smith felfedezte őket, azonnal rávette a fiúkat, hogy menjenek Amerikába, ott fogékonyabbak lesznek a muzsikájukra, mert ez különlegességnek számít odaát. Madonna lemezcége, a Maverick csapott le rájuk. Mindössze néhány hét alatt készítették el első albumukat Showbiz címmel, ami 1999 szeptemberében került a boltokba. A hatás döbbenetes volt, különösen a Sunburn, a Cave, a Muscle Museum és az Uno című dalaikat fogadták kitörő lelkesedéssel a lemezvásárlók és a koncertlátogatók.
Stílusukat röviden grandiózus art-rocknak nevezhetjük, melyben főszerepet kap, Bellamy csillogó, egekbe szárnyaló hangja. Amúgy is közel áll zenéjükhöz a teatralitás, amit rosszmájú kritikusaik néha kissé szenvelgősnek tartanak. A Showbiz sikeréhez valószínűleg nagyban hozzájárult az is, hogy az amerikai turnén olyan sztárbandák előtt játszhattak, mint a Red Hot Chili Peppers és a Foo Fighters.
2000-ben a New Musical Express díjkiosztóján a legjobb új banda címét nyerték el, de jelöltek voltak a legjobb albumok versenyében is. A másik világhírű angol szaklap a Kerrang! is díjakkal halmozta el a Muse-t. A sikeres kislemezek mellett bemutatkozó albumukból több mint félmilliót adtak el a nagyvilágban. Ebben az időben rengeteget turnéztak, ott voltak a világ minden jelentős fesztiválján.
2001 nyarán jelentkeztek újabb nagylemezzel, Origin Of Symmetry címmel, mellyel folytatták a bemutatkozó albumuk sikerét. Olyan csodálatos dallamokat hallhatunk ezen a korongon, mint a Bliss és a Darkshines, melyekben Bellamy ismét utánozhatatlan mutatványokat produkál hangjával.
2002 júniusában Hullabaloo Soundtrack címmel egy dupla CD-t dobtak piacra, az egyik korongon a párizsi Zenith-ben rögzített koncertjük szerepel, míg a másik CD-n kislemezeik és egyéb ritkaságaik hallhatóak.
A Muse tavaly nyáron nálunk a szigetfesztiválon is nagy feltűnést keltett muzsikájával, de idén nagy bánatunkra csak Bécsig jutottak, ahol október 25-én léptek fel a Gasometer-ben.
Szeptember végén került az üzletekbe legfrissebb munkájuk az Absolution LP, melyen már egy kiforrott Muse hallható, a zenészekről kiderült, hogy most már rádió és tévébarát slágereket is tudnak írni, de szerencsére zenéjük továbbra is dögös maradt. Az angol slágerlistán első helyen indított az album, a Time is running out című számuk pedig már is hatalmas sláger, időnként levetítik a klipjét az MTV-n is. Novemberben szándékoznak megjelentetni a Hysteria című dalukat kislemezen, mely várhatóan nagyot fog szólni, lehet, hogy ismét az élmezőnybe repíti az albumot is.
Ezek után most már végleg megszabadulhatnak a Radiohead-del való folytonos összehasonlítgatástól, mert csak annyi a közös bennük, hogy mindkettő angol zenekar. A Radiohead utóbbi lemezei ugyanis már annyira művésziek, sokak szerint inkább művészieskedők, hogy csak nagy jóindulattal nevezhetők hagyományos értelemben rockzenének, míg a Muse lemezei, illetve koncertprodukciója, még az olyan negyven éve rockban élő, deres hajú rocker szívét is megdobogtatja, mint az enyém. Géczi László
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.