A Colosseum, amely nevét az alapító Jon Hiseman dobosfeleségének, a nagyszerű szaxofonművész Barbara Thompsonnak köszönheti a (az ötlet római nászútjukon született meg) egyike azon kevés együtteseknek, amelynek tagjai tökéletes elegyet alkottak: olyan dzsessz, rock és blues-zenészek találkoztak, akiktől a komolyzene sem állt távol, ráadásul a 60-as évek első felében zenei tanulmányaik révén, vagy éppen megélhetési okokból a legkülönbözőbb stílusirányzatokban próbálhatták ki tehetségüket.
Hiseman, akit a korszak legnagyobb brit dobosának tartottak Ginger Baker mellett, az egyszerre két szaxofont is megszólaltató Dick Heckstall-Smith, a boszorkányos kezű orgonista Dave Greenslade, Tony Reeves basszusgitárossal és James Litherland gitárossal már első, 1969 tavaszán megjelent albumával elkápráztatta a kor közönségét meghökkentő sűrűségű, többrétegű zenéjével, amelyben a keleties hangok, a swing és a barokk futamok magától értetődően olvadtak egymásba.
Még ugyanabban az évben következett a The Valentyne Suite, a címadó 17 perces kompozícióval, amelyben újabb bizonyítékát adták fantáziájuknak a Sztravinszkij-motívumoktól a gregorián vokálon át egy erotikus hangvételű, egyre fokozódó erejű és sebességű gitárszólóig. E felsőfokot még fokozni tudták harmadik albumukkal, a Daughter Of Time Is Truth-szal, de itt már Litherland helyett egy fantasztikus virtuóz, Clem Clemson kezelte a gitárt, énekesnek pedig szerződtettek egy kifejezetten csúnya, antisztár-külsejű asztalosmestert, Chris Farlowe-t, aki a fekete "shout" (üvöltő) stílusnak és a dzsesszes skatnek egyaránt mestere, nem is beszélve operaénekeseket megszégyenítő hangerejéről. A Colosseum pályafutásának első, alig három éves tündöklésének méltó lezárása volt 1971-es dupla koncertlemezük, - már Mark Clarke-kal a basszusgitárnál - amely a műfaj egyetlen rajongójának gyűjteményéből sem hiányozhat.
Egyszeri és megismételhetetlen - mondták róluk, és senki sem hitte, hogy ők maguk újra összejönnek. A Colosseum-tagok több mint 20 éven át különböző együttesekben, vagy szólóban próbálkoztak, készítettek is valamennyien emlékezetes lemezeket, de a régi nagycsapatot nem tudták felülmúlni. Hogy a Colosseum feltámadt, ebben a "magyar kapcsolat" nem kis szerepet játszott.
A 80-as évek végétől ugyanis több egykori tag lépett fel Magyarországon és az őket elhozó szervezők, éppúgy, mint az újságírók - köztük e sorok írója - próbálták elültetni bennük a gondolatot, hogy egyszer igazán eljöhetnének együtt is. És amikor Hiseman németországi promoterei megszerveztek egy Colosseum-turnét, hogy az öregfiúk "még egyszer és utoljára" megmutassák, mit tudnak, a koncertek közönségének egyszerűen leesett az álla, és maguk a zenészek is meglepődtek a fogadtatáson. A turné budapesti állomásán, 1995. május 13-án a BS-ben pedig olyan kirobbanó sikert arattak, hogy úgy döntöttek:folytatják.
És a Colosseum azóta is létezik, legfeljebb a tagok külsején látszik az idő múlása, játékukon nem. 1995-ben kiadták második, az előzőnél is izgalmasabb koncertlemezüket, 1996-ban új stúdióalbumot készítettek Bread and Circuses címmel, az idén pedig Tomorrows Blues című CD-jükkel (képünkön) örvendeztették meg híveiket.
És közben még kétszer itt voltak szeretett Budapestjükön: 1997 nyarán a budai Vár Oroszlános udvarában, 2000 szeptemberében pedig a Petőfi Csarnokban muzsikáltak. Újabb három évet kellett rájuk várnunk, de aligha fogunk csalódni, minden bizonnyal most is felhangzik az új darabok mellett a megunhatatlan The Valentyne Suite, a Morituri, a Theme For The Imaginary Western és a koncerteket záró nagy "földrengés-zene", a Lost Angeles, amikor Farlowe azt énekeli: "elegem van abból a zűrös városból, inkább letelepedek Budapesten."
Bár bemutatkozó lemezüknek a Morituri Te Salutant (A halálba menők üdvözölnek) volt a címe, a progresszív dzsessz-rock fúzió élő klasszikusának, a Colosseumnak a helye inkább a császári páholy lenne egy képzeletbeli arénában, mint a gladiátorok között. A műfaj veteránjai november 26-án immár negyedszer lépnek fel újjáalakulásuk óta Budapesten, ezúttal a Petőfi Csarnokban.
Tetszett a cikk?



