Teljes élménnyel távozhattak a Petőfi Csarnokból azok, akik az ellenpropagandával dacolva meghallgatták az ősöreg Ten Years Aftert és annak ifjú gitárosát, Joe Goocht (képünkön). Az angliai, európai és amerikai koncertek híre ellenére is erős volt a honi rock-drukkerek fenntartása: mennyit érhet ez a banda legendás alapító gitárosa, Alvin Lee nélkül? A kételkedők csattanós választ kaptak hétfőn este.

A Ten Years After Alvin Lee nélkül, aki a banda szíve és lelke volt.? Nem, ez lehetetlen! Woodstock és megannyi más fesztivál hősének képességeiről már meggyőződhettek a magyar rock- és bluesrajongók is néhányszor, akik valaha is hallottak egy számot az együttestől, azt egy személyben neki tulajdonították. Nem alaptalanul: társai - Ric Lee dobos, Chuck Churchill billentyűs és Leo Lyons basszgitáros - derék mesteremberek ugyan, de semmi extra.
Az éppen hatvan esztendős Leo és két ötvenes társa maga mellé vette a tejfeles szájú, 26 esztendős Joe Goochot, akiről szinte senki semmit nem tudott, előélete a rockzenében gyakorlatilag semmi. Azt előzetesen is csiripelték a verebek, hogy a fickó kitűnően ismeri az összes nagy számot, s ezt fényesen be is bizonyította. Joe klasszikus gitáron játszott tinédzserként, majd megfertőzte őt Jimi Hendrix, Eric Clapton, Jimmy Page és Buddy Guy, de Frank Zappától sem idegenkedett. Bár több együttesnek is tagja volt (ezek az ismeretlenség homályába vesznek), úgy tűnik a Ten Years Afterben érzi magát először igazán jól.
A koncert előtt végig tekintve a többnyire deres halántékú, barázdált arcokon, bizony úgy néztek ki többen közülük, mint a manapság parancsra fanyalgó anorexiás manökenek a kifutón, a beszédfoszlányokat elcsípve pedig elég szkeptikus megjegyzések hallatszottak a várható koncertről. Aztán a kissé bepunnyadt közönség ráébredt, hogy itt valami csoda van készülőben, mert már az első számok - az I Woke Up This Morning és a Hear Me Calling - után a sok nagy koncertet - sőt, valaha ipari kiállítást is - megért Petőfi Csarnok (közszájon csak PeCsa) publikuma tapasztalhatta: Alvin Lee után méltó kezekbe került a gitár, megszólaltatójának kisujjában vannak a technikai trükkök, játékának mégis volt valami egyéni íze, egyáltalán nem akarta hangról hangra lemásolni Lee futamait, s ez így volt jó! Joe hangja talán kevésbé karakteres, mint nagy elődjéé volt annak idején, de azért soha rosszabbat. A többiek hozták formájukat, öröm volt látni mennyire aládolgoznak az ifjú gitáros csillag játékához, hogy az még hatásosabb legyen.
A hangulat a régi időket idézte: az egymást követő számok alatt becsületesen csápolt a viszonylag visszafogott reklám ellenére is szép számú közönség.
A Ten Years After történetének minden szép darabja elhangzott: a Good Morning Little Schoolgirl, a Love Like a Man, az I Can't Keep From Crying Sometimes, amely "belefolyt" az I'm Going Home-ba, abba a számba, amely csaknem 35 évvel ezelőtt Woodstockban félmillió embert babonázott meg. Az együttes legnagyobb számának hallatán már tombolt az úri és nem úri közönség, s nem is lehetett kétséges, hogy ráadásszámok lesznek. Vissza is jöttek a fiúk háromszor és eljátszották a Choo, Choo Mamát és még több vérpezsdítő rockit. Jó volt látni, hogy a zenészek is osztoztak a publikum örömében, de kellett is "ez a kis" plusz, hiszen még ezekkel együtt is alig volt kétórás a koncert.

Az átlaghoz képest népesebb közönség sem feszítette szét a PeCsa nagytermét. Egy ilyen produkciót több embernek kellett volna hallania, (a hazai gitárosoknak pedig kötelezővé tettük volna) s a plakáterdő mellett szükség lett volna valamilyen összehangolt "frontális támadásra" a médiumokban és akkor rendszeressé válhatnának az ehhez hasonló, nagyszerű hangulatú bulik. Persze ehhez legalább ilyen együttesre van szükség, mint ezen az estén a Ten Years Afterre, vagy mint néhány nappal korábban a még ennél is nagyszerűbb Colosseumra. Kovács Miklós
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.