Mámorral kecsegtet a féktelen végtelen
De vajon merre bujkál a hőn áhított érzelem
Mit ér a szabadsággal átitatott kényelem
Ha közben a lélek éktelen védtelen
Már nem érzem, hogy ölel a babusgató védelem
Csűr-csavar belül a bennem maró félelem
Hatalmas csatát vív értelem és érzelem
A hűség óhajának tisztaságában kétkedem
Minden veszett, de lelkem elfogadni képtelen
Szerelmünk már csak reménytelen gyötrelem
De nem hiszem, hogy Isten segíteni képtelen
A lélek önmagát pusztítni nem kénytelen.



