Nézd –
ott valahol,
ott,
énekké nyílnak gondolataik.
Lásd –
ott valahol,
ott,
kéken borul tájra a végtelen.
Menj oda –
menj, siess,
szilárd fák várnak,
görcsös egyenes emberek.
Vidd –
vidd el őket messzire,
tavasszal fakadó rügy, ha te vagy,
akkor téged keresnek.



