Ha végre láhatnálak,
elmerülnék kék szemed tengerében,
egyre lejjebb, a lelkedbe, szívedbe
s üvöltő gyönyörrel innám ki
lelked legkisebb zugát is
szerelmedért és szépségedért.
Ha végre láthatnálak,
nem kéne már más, csak Te;
szerelem, szépség és gyönyör -
s ennek hiánya úgy meggyötör,
ha nem vagy itt, hogy
ha végre láthatnálak,
többé nem eresztenélek;
beléd merülnék, mint vihartépte
roncs a sós habokba,
belefúródnék a homokba, iszapba,
beleégnék a lelkedbe, szívedbe,
egyek lennénk - ÉN és TE,
csak te és én, ha végre láthatnálak,
bizony mondom, megtenném,
ha végre láthatnálak...



