Képzeletemben ékkőként ragyogsz,
megformálnálak fehéraranyból.
Amint lobog borostyán hajad,
zafír szemeidben elveszik a lélek.
Ajkaim rubin ajkaidtól égnek.
Smaragd szív, szinte már dobog,
Őrzi egy gyémánt lélek,
kitárt kristály szárnyaid
mozdulatlan várják a Létet...
0
Képzeletemben ékkőként ragyogsz, megformálnálak fehéraranyból.
Tetszett a cikk?



