Szerettelek, vártam, szenvedtem, vártam,
Rajtad kívül én mást soha nem is láttam.
Szerettelek, láttad, szenvedtem, tudtad,
Tudtad te már akkor is, de mégsem mondtad!
Hagytad, hogy higgyek, hagytad, hogy bízzak,
Szebbnél szebb verseket hozzád én írjak.
Azt mondtad, szerettél, hazudtál nem vitás,
Ismét győzött hát felettem az undok önámítás!
Becsaptál orvul, játszottál csak velem,
Szövetkezett immár minden ellenem!
Kitártam én szívem, őszintén és nyíltan,
Bánom én már nagyon, hogy benned megbíztam!
Bánok és sajnálok én minden egyes tettet
Bánom én az összes dolgot, mit kis szívem megtett!
Ismerted titkaim, tudtad minden lépésem,
Beláttál a szívembe, tudtad minden érzésem.
Cserébe nem kaptam egy őszinte szót se,
Csak a rosszat, a bántást, egyetlen egy jót se.
Tálcán nyújtott szívembe éles tőrt szúrtál,
S ezen felül még egy kicsi, árva szót sem szóltál!
Szerettelek, láttad, szenvedtem, tudtad
Tetszett a cikk?



