A szürke éjek tengerében
Elveszve, a hétköznapok sűrűjében
Ezernyi gond járja át fejemet,
Ezernyi kín marcangolja lelkemet.
De csak egy mi fáj,
Amiért nem jöhet borúra napsugár,
Mint a halálra ítélt utolsó átka
nem teljesülhet be a szívem vágya.
Várva vár gondolatok
Vajon most merre jártok
Merre van ki szívemnek kedves
Merre száll csodás lelked
Merre vagy, merre lépsz
Követlek bármerre mész
A bódító őrölt vágy,
Mit hiányodban érzek,
Megőrjít
S megöl engem,
Te vagy nekem
Lelkem és végzetem.
Merre vagy, merre lépsz
Tetszett a cikk?



