Könnycsepp gördül le az arcomon,
tőrt szúrtál szívembe.
Jöttél, s elmúltál,
mint az éji lepke.
Összetörted lelkem tükrét,
ezer darabra hullott.
Jöttél, s láttál,
Fájdalmam azóta sem múlott.
Átölel a bánat démona,
nem vagy itt velem.
Jöttél, s mentél,
magányos rácsom verem.
Üveges tekintettel nézek,
lelkem messze jár.
Jöttél, s elvitted,
Üres helye fáj.
Gondolataim nem cikáznak,
agyam nem forog.
Jöttél, s vitted,
ez nagy bánatot okoz.
lelkem messze jár. Jöttél, s elvitted, Üres helye fáj.
Tetszett a cikk?



