Egy már megunt ruhacafatka, félredobott, elnyűtt, megkopott

Mikor teljesen felőröl szerelmed,
azt hiszem, semmi vagyok, csak dirib-darabka,
s utazom a kétségbeesésben, a
bizonytalanság ködében. Ez vagyok?
Egy már megunt ruhacafatka,
félredobott, elnyűtt, megkopott
szív és lélek,
ha kell, még mesélek.
Elmúltak már az idők, mikor
úgy éreztem: fényes életem,
s a fény te voltál, csillogásod
erő volt a gyengeségben, s
erős lettem általa, mint kő,
szikla, széttörhetetlen.
De érzelmeinkben
halványan szikráztak az
el nem mondott kételyek.
S én elmerültem, réveteg,
s a sosem múló éveket
próbáltam feledni,
törölni, mint izzadságcseppeket,
mint megannyi,
megfáradt terheket.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.