Megfontoltan lépked a viharkabát a háttérben,
Szemed sarkából figyeled, pupillád éppen
Most segíti a világra az újszülött
Látványt, amit szerinted a züllött
Világ kirág
A szépség arcizmaiból.
Rendszerezed a zavaró és a megnyugtató momentumokat
Társasjátéknak uncsi, amolyan tekintet-pasziánsz.
Azt kérdezed a sálacskád alól,
Hehe, amolyan törpszerű manó a szimmetrikus
Orrocskád, persze mindenkinek szimmetrikus, mondod,
De én ezt megcáfolom a náthás elefántokkal.
Szóval azt kérdezed, mire gondolok,
Ez ravasz kérdés, mert én nem gondolok semmire,
Szóval patt helyzet, na bumm, nincs veszve semmi,
Félre a tréfát,
Mit is mondhatnék, amolyan gondolat morzsa ez,
Hát arra gondolok,
Hogy megfontoltan lépked e az a viharkabát,
Nézd, ott, a háttérben, amit a szemecskéd sarkából sasolsz,
Olyan szolid filozofikussággal, hogy minden peti
Elso reakciója az, hogy verset kell írni erről.
Felolvashatatlan szerelmes versektől mosolyogsz meg,
Ezeket szokták ilyen szitukban felolvasni,
Csak az a ciki, hogy nehéz érthetőnek maradni szerelmesen.
Ha Mozarton megtalálták az egyetlen
Gyenge pontot, ügye ügye ügye,
Akkor rajtam is itt tátong az a rés,
Ahol ki lehet szívni a semmit horkolás tudományát.
Kitől tanulhat szerelmes verset írni az ember,
Ha nem az egy szem szerelmétől,
Bár nincs pofám e téren tanácsot kérni tőled,
Ezért éppen csak azt mond meg kérlek,
Hogy miért olyan a pofikád
Mint egy cinikus parfüm illaté,
Mint egy tökéletes falevél erezet,
Mint egy kaucsuk fa bölcs árnyéka,
Mint a libabőr varázsló ravasz manó,
Mint a mindent tudó hegedű színe,
Mint egy elgépelvvve is bájos verssor,
Mint egy pupilla szerelmi vallomása, mint egy
Fontos üzenet morzejelekkel eldalolva, jujj!
Mint egy lógó gatyamadzag,
Mint egy hatéves gyerek csacska rajza,
Mint a szemed,
Ami pedig egy vidám park bejárata,
Ahol a magam fajta gyerkőcök kapnak szabad bejárást,
Sőt, néha az enyém az egész vidám park,
Olyankor belekortyolok a mindentudás pupillájába,
Meg felmászok a fülcimpádra, betakarózok vele,
Hopsz, ez volt az én kis titkom, na mindegy,
Úgyis őrültnek néz már az olvasó,
És tornázok azokon a póklábszerű pillákon,
Amiket ilyenkor a kedvemért festesz olyan vonzóvá,
És beleülök az álladon lévő kis fotelbe, amibe oda van már
Készítve a kedvenc ropim,
És együtt nézzük a tájat, persze én meghatódva, mert innen
Minden olyan nagy, és izé,
Szóval
Azért bázisolok a nyalóka szerű buksidon,
Hogy elkergessem a csíkosvalagú darazsakat,
Amiktől olyan könnyen bepánikolsz,
Amin én mindig mosolygok, hehe,
Persze a PC diszkréció keretein beül maradva,
A filmekről szövegelek,
Unalmadat diplomatikus pislogással leplezed,
Amit én észreveszek, hehe!
És témát váltok,
Közben kihozzák a kávét, meg a jegesteát,
Neked pedig sütidet, azt fránya tiramisut,
Amire én féltékeny leszek, nem részletezendő okok miatt.
Megvetően nézek a pincérkisasszonyra,
Kevesebb lesz a borravaló már látom,
A fenekére pillantok, amire te a bokámba rúgsz,
Hehe,
Ezen magamban mulatok, hiszen ritkán vagy féltékeny,
Ha egyáltalán vagy,
A szemedbe nézek,
És úgy érzem meg kéne harapnom az arcod,
De hát kérem, azért mégis,
Az arisztokratikus miliő rendet követel meg,
Így csak elmélázok a tekinteteden,
És elmosolyogsz, mondván hogy halfejem van,
Ez egy kicsit lehervaszt,
De kitartóan úszok háton a szemecskédben,
Majd mellen, majd egy kicsit gyorsan, majd
Befogom az orrom,
És lemerülök a szemedben, nézem a bugyborékokat,
Egyre csak mélyebbre, mélyebbre,
és csak gluggy, gluggy,
Meg még egy kis gluggy, gluggy, gluggy...
Olyankor belekortyolok a mindentudás pupillájába, Meg felmászok a fülcimpádra, betakarózok vele, Hopsz, ez volt az én kis titkom, na mindegy
Tetszett a cikk?



