Mikor merengve a gyertya tiszta fényét nézed, A tűz rabjaként lennék szelíd tükörképed.

Lennék én a pillanat...
Kit a táncoló gyertyafényben a végtelen magával ragad.

Hagynám, hogy a mohó tűznyelvek magukba zárnak,
S hogy szemedbe viháncolnak a bohókás árnyak.
Mikor merengve a gyertya tiszta fényét nézed,
A tűz rabjaként lennék szelíd tükörképed.
Csönded is lennék, mint tűzbe zárt hangtalan szavak,
Aztán fényörvénnyé válnék, melyen tér és idő érintetlen áthalad.
Angyalszárnyam rezdülése hallatná az Univerzum hangjait,
Lágy zenével eldúdolnám a világ ősi titkait.
Könnyezve éreznénk a bennünk rejlő csodára,
Hogy a mindenség bizalommal fogad magába.

Végtelen volt, és mégis csak egy pillanat,
Forró tűzben égve el, lelkem a lelkeddel szabad.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.