(A letűnt szerelmekhez.)
Kiszállok a játékból, becsukom szemem spalettáit, szívemen elszakadt az utolsó ejtőernyő szál, semmibe hullok, ahonnan jöttem...
Kiszállok a játékból, ne kérdje senki, mit akarok, csillagok nélkül mi vezetne tovább?
Kiszállok a játékból, nem érdekel a folytatás, bezárom a padláson titkos ládikám, s tükrömön ottmarad a fekete lepel...
Kiszállok a játékból, ami lesz, az nekem jelenvaló, a tátongó mélység voltam, de nem volt, ki szeressen, s segítsen utamon.
Ki szerethetne? Új lapot már nem dobok.
Kiszállok a játékból, hogy megkezdődjön a felejtés, nem tehettem sohasem sorsom terhe ellen, minden költőt lelőnek, minden csak áll a nap alatt, de halott...
Kiszállok a játékból, hogy újrakezdhessek egy szebb életben egy más dalt, taps, megvetés ellenére daloltam, s szúrt szívembe tüske nyilallt, de másnak újra kezdődhet minden, ó jöhetne már a másnap!
Kiszállok a játékból, de te maradjál, tudom, tovább lépsz majd a tűnő reménnyel, de én nem sírok már soha többet - bocsáss el, oly egyedül voltam én veled.
Kiszállok a játékból, elbocsátlak, hogy elbocsáthass, nem tudhattuk, hogy rossz vége lesz, rossz íz marad csak a régi dal helyén...
Már csak arra gondolok, kiszállok a játékból, ébredj, hé - én kiszálltam!
Kiszállok a játékból, ne kérdje senki, mit akarok, csillagok nélkül mi vezetne tovább?
Tetszett a cikk?



