Nem voltál sosem velem
Most sem vagy
És tán nem leszel nekem már
Hol félszeg, hol huncut mosolyod
Villan bele minden éjjelembe
Takarót ölelem melegen
Lágy bőröd simulna tenyerembe
Engedném már a kötelet el
Feszengek, szorít egyre-egyre csak
De Te tartasz tisztes távolban
Köztünk plexifal és sodró patak
Mint megrepedt meglepetések
Ölelnek körül a pillanatok
Elveszett szerelem illata
Kúszik be fájón…
Kirakatok
Harsognak pirosan, fénysárgán
Hamisan hívogatnak
Ugyan mit akarok!
Csupa csoda-mese álmok,
Bicegő ábrándok! Hű hiányok
Rázzák a rácsot
Ordítva sírnak, kitörni se bírnak…!
Talán már nincs is honnan
Megszeppent gyerek csalódottan
Öleli saját magát
Senki sem várja odaát
Akkor hát
Jó lesz most leülni, nem várni
Csak nézni, amint elsuhan
Az időtlen Most
Egy óvatlan virágsziromban
Én már sosem kiáltok
Mint megrepedt meglepetések Ölelnek körül a pillanatok
Tetszett a cikk?



