Egy mozdulat a dérben
Csak egyetlen mozdulat
Tudom: remegő kézzel,
De megleled arcomat.
Csókkal szelídítsd a teret
Csókold homlokomra
Talán holnap már nem leszek
Vagy nem lesz arcom holnap
Mert kinyílnak a ködök
A szürke, kék virágok
S fent a csillagködök
Hullnak: kavicsvilágok.
Szűrd meg a csendet.
Rostja légy a fának.
Csókod vallja a rendet.
Aludj, szegény fáradt.
Csókkal szelídítsd a teret Csókold homlokomra
Tetszett a cikk?



