Üres a szobám s a fekhelyem
Üres a szívem és nesztelen.
Csöndes magányom fojtogat
Fálydalom vezérli tollamat.
Ábrándozni már nem fogok.
Hozzám ne gyertek angyalok!
Gyászos jövőkép vár reám
Álmatlan éjek hajnalán.
Elásom mélyre vágyaim
Újra felrakom sáncaim
Börtönbe zárom szívemet
Ne lássa senki könnyemet.
Tollam most mégis megremeg
Hozzád repít a képzelet
Falaim gyengék, leomlanak
Elég egy szó, egy pillanat.
Sziklákat görgetek közénk
Falakat építek közénk
Megfáradt testem vonszolom
Ölelő karod lenne az oltalom.
Ábrándozni már nem fogok. Hozzám ne gyertek angyalok!
Tetszett a cikk?



