Láthatatlan ruháidat az éj lehúzza rólad
és ketten leszünk, csak te meg én
és kézenfoglak,
mint a hajnalt az ébredő fény
és nem szólunk
a test beszél csak
és érzed majd a vérem ízét
a lüktető életet
a tűzforró test
most
megadja
magát.
És halkan mozdulunk, feloldódunk
egymásban, lassan,
mint méreg a meleg italban.
Érezz most engem, mert nem lesz több alkalom
a közelgő reggel gyilkos fény-pengékkel
hasítja szét álmom...
Hiába fúrnám fejem a párnába
márcsak az emléked
mar
ko
lom
és nem szólunk a test beszél csak és érzed majd a vérem ízét
Tetszett a cikk?



