Álarc mögül nézel a világra, Álarcodon senki sem lát át.

Már nem tehetek semmit,
Felkerült szívedre a zár,
S bezárult sok fájdalmas,
Meg nem értett éven át.

Azok, akiktől
A legkevésbé vártad,
Bántottak folyton,
S halmozták fájdalmad.

Így lett társad a magány,
Az egyetlen, aki sosem bánt,
Álarc mögül nézel a világra,
Álarcodon senki sem lát át.

Én mégis bepillantottam alá,
Megbánt mozdulat.
Elborzadva láttam az álarc alatt
Szűnni nem akaró, gyötrő fájdalmadat.

Meg akarlak védeni,
Hogy ne bánthasson senki,
Talán így egyszer, soká
Újra képes lennél szeretni.

Addig marad a magány,
A megértő hű barát,
S közben megőrülök a tehetetlen fájdalomtól,
Amit fájdalmad miatt élek át.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.