Láttalak egy szerelmes napon, mással a másik oldalon.
Régi ruhád leveted, emlékeid temeted... feleded...
Volt helyem, melletted, türelmetlen vakság,
Rohanó csodák, természetesnek hitt boldogság.
Angyalként vigyázza léptedet? Úgy, ahogy én tettem?
Szereti azt, amit én szerettem?
A szemedet? A kezedet? A lelkedet?
Szereti, hogy apa vagy? Mert én szerettem.
Ha meséltél róluk, ha láttam arcukban a Te arcodat,
Ha hallottam nevetésükben a hangodat,
Ha láttam fiad kezében a Te kezed… a kezed…
Érintése élet, a nyíló virág, a sebes patak,
A csendes szellő, mely a boldogságról faggat…
Kérdezett a kezed, s válaszolt a szemem.
Olvastál s én láttam, könnyed volt a válasz.
Lelkek társalgása volt az, szavak nélküli szerelem.
Tenyeredbe fogtad arcomat, a világot tartottad,
Vigyáztad gondolatom, hogy a pillanat így maradjon.
Átölelt az élet, a lét volt az ajándék,
A szemed, a kezed, a lelked… a lelked…
Érted lüktetett a halánték.
Láttalak egy szerelmes napon, mással a másik oldalon.
Tetszett a cikk?



