*
Oh, húsbavágó, nyers felismerés,
Mért nem jöttél elébb, pattintva szikrád,
Hogy megmutasd és felfedd mélyed titkát,
S, nem kínzott volna most e küszködés.
*
Hogy megszenvedek mázsás súlyok alatt…
S, jó tettek szándékával harcba szállok,
Törekszem vágyott jó felé, s mi marad?
Ki aláz, boldogan teszi, és én csak állok.
*
Fejemben még most is ő kuszál össze
Tiszta és őszinte alázatot mindenkihez,
Zavartan várok itt, várom hogy jössz-e,
Hisz te már nem tartozol ott, túl, senkihez!
*
Vagy hiába várlak itt keserű magamban?
Sosem fogsz már végre áttartozni hozzám?
Életed rendben van egy rögös darabban?
Így, én elvesztettem a boldogság kottám.
*
Vakon tapogatva kutatom a porban,
Remények izzítják keserű napom,
Bízom, hogy egyszer majd megértesz te jobban
És elveszett kincsem, a kottát megkapom.
*
Mondd, téged meddig tart fogva lélekben e kötél,
Még hány évig görnyeszt halálra a súlya,
Mért kell így szenvednem, s mért nem vagy enyém?
Bár jönnél már - mint ajándék - e nyomasztó borúra!
*
Törekszem vágyott jó felé, s mi marad? Ki aláz, boldogan teszi, és én csak állok.
Tetszett a cikk?



