Repülj tova, indulj a Naphoz, ne ígérd, hogy visszatérsz: lelkem kötődne a szavadhoz - ha nem maradhatsz, ne szabadkozz; indulj ahová sose érsz!

A kormos éjnek alkonyában
      eljött hát a pirkadat:
egy új Nap ébred mámorában,
mint mindig, most is megcsodáltan,
   megmelengetve arcomat.

Ébredni kell hát! Újra vágyva
      felpergett a szívdobom.
Ám furcsa szívemnek talánya,
mert nem hallgatok dobszavára...
   Hová jutottam? Nem tudom.

Vándorként, dúvad éjszakában,
      hol az árnynak árnya nőtt,
picinyke pillangót találtam,
s szelíden féltve, védve lágyan,
   két tenyeremmel óvtam őt.

És most, a Nap pírdús hevében
      szárnya: mint a lángvirág.
Vörösen izzhat ej, de régen!
s csak most látom, az újra-fényben,
   mit is rejtett el a világ.

Bíbor Pillangóm!... mintha félne:
      rebegteti szárnyait.
Pedig ha tudná! – kérve-kérve,
bolond utakra, messze félre
   talánya vágya, álma vitt.

Bíbor Pillangóm! Hív egy álom?
      Elcsábít egy fénysugár?
A Napra nézel, és belátom:
azt, hogy maradj, hiába várom,
   mert úgy hiszed, hogy várva vár.

Repülj tova, indulj a Naphoz,
      ne ígérd, hogy visszatérsz:
lelkem kötődne a szavadhoz -
ha nem maradhatsz, ne szabadkozz;
   indulj ahová sose érsz!

Hiányod itt lesz elmenőként,
      sajogni fog... mert hiszen
varázsod őrző bűvkörömként
emlék lesz, ami meg se történt...
   Adj egy mosolyt! Én elhiszem.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.