Minden oly idegen,
úgy fáj, hogy nem vagy itt.
Az éj már hidegen
lehajtja fátylait.
A csend magábazár,
kihűlt cigarettafüst.
Emléked lágy, akár
padlón a hold-ezüst.
Emléked ég nekem,
illatod érzem még,
a vágyam száll velem...
Mintha még ott lennék.
A Dunán csillagok,
várnom kell reggelig.
Ezerszín holnapok
nyugalmam elveszik.
Hol van a mosolyod?
Fülemben vér dobol...
Álmom, ha felszítod,
az éjen áthatol.
Csillanó álomkép,
megérint két kezem,
és ébren vagyok rég:
újra emlékezem.
Kezdet és vég előtt
véget, s új kezdetet,
múltat és eljövőt
egy csókban eltemet.
Úgy vártam erre rég:
ez hát a szerelem.
A kezdet és a vég
Te vagy csak énnekem.
Minden oly idegen, úgy fáj, hogy nem vagy itt. Az éj már hidegen lehajtja fátylait.
Tetszett a cikk?



