Meglátni és megszeretni egy pillanat
Volt csupán, vad, észvesztő óra
Édes alakod elől elbújt a Nap
Aludni sem bírok már azóta.
Talán észrevetted rajongásom, talán
Neked ez nem más, mint édes játék.
Élvezed imádatom, féktelen szerelmem
Tudod hogy képtelen vagyok gondolkodni
Nem becsülöd semmire heves érzelmem
Oh, bár tudnám már e sebet feledni !
Kedves vagy hozzám, nem hagyod
Szerelmem tüzét végre elhunyni.
Nem szeretsz, tudom én, de fáj nagyon
Miért mosolyogsz mégis kihívón, szeretőn
Élvezed kínom, rettentő poklom ?
Miért teszed ezt velem ? Játékod megöl
Nem szeretsz, nem engedsz közel magadhoz
S mégis, mondd miért hogy szemed hív ?
Kitártam neked lelkem, mindenem
S te kacagva játszol benne de majd
Elmész, tudod hogy tudom édesem
Mégis a hiábavaló szerelem hajt.
Neked én csak egy kutya vagyok
A megaláztatásba belepusztulok.
Nem értem miért játszol velem
Miért ? Mondd meg végre, ne kínozz
Hitvány lelkem lemondani képtelen
Hiányod talán végre feledést hoz.
Menj el, hagyj egyedül engem végre
S lelkemben tán tavasz jön a télre.
Kitártam neked lelkem, mindenem S te kacagva játszol benne de majd Elmész, tudod hogy tudom édesem Mégis a hiábavaló szerelem hajt. Neked én csak egy kutya vagyok A megaláztatásba belepusztulok.
Tetszett a cikk?



