Nem láthatom most az arcod, Nem láthatom most a szemed, Csak a szívemben érzem, S lelkembe, agyamba hasít, Leírhatatlan szenvedésed.

    "Miért nem vagyunk
    Angyalok vagy ördögök?
    Miért itt lakunk
    Pokol es mennyek között
    Félúton eltévedve
    Nem tudjuk, miért
    Idegen ez a lét,
    Így zuhanunk, utazunk
    Hazavisz, hazahív
    Ez a Függőleges Híd ..."


Nem láthatom most az arcod,
Nem láthatom most a szemed,
Csak a szívemben érzem,
S lelkembe, agyamba hasít,
Leírhatatlan szenvedésed.

Hogy mondjam el, mit érzek,
A messzeség elválaszt Tőled,
Fekete az ünnep, minden elsötetül,
Öntudatlan álomba merülök,
S kialszanak lassan a fények.

Ki most az erős, ki most a gyenge,
Nem számít már semmi sem,
Torkomon akad a szó, a hang,
Jobb időket érdemeltél volna,
Jobb időket érdemeltünk volna mindketten.

Ez már másik idő, és másik tér,
Ez már egy másik világ,
Sokan elmentek, elhagytak,
Szívünkben nyomot hagyva,
S mi csak megyünk az úton tovább.

Mondd, mi az élet, és mi az elmúlás,
Mi az értelem, és mi lehet a cél,
Keressük a választ, de nem találjuk,
Csak megyünk, mert menni kell,
S nem tudjuk van-e Isten, ki bennünk él.

Boldogan ment el, hogy látott Téged,
Látta, mit alkotott, egy csodás embert,
Egy gyönyörű teremtést adott a világnak,
Hidd el, Isten megbocsát neki emiatt,
S nyugodtan hagyta itt e Földet.

S én nem láthatom most az arcod,
Nem láthatom most síró szemed,
Csak a szívemben érzem legbelül,
S mindig Veled leszek, tudnod kell,
Lélekben örökké, s mindenestül...
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.