Igaz, hogy hallom a hangodat, De nem látlak, s nem érzem illatodat, Nem érinthetlek, nem ölelhetlek, Nem csókolhatlak, a karomba nem zárhatlak.

Igaz, hogy hallom a hangodat,
De nem látlak, s nem érzem illatodat,
Nem érinthetlek, nem ölelhetlek,
Nem csókolhatlak, a karomba nem zárhatlak.

A távolság az, mely az érintésnek gátat szab,
De a Szív erejével nem dacolhat,
S minden percben,
Minden lélegzetvételben, apró rezdülésben
Téged érezlek, látlak!

Amikor nem vagy vélem, szomorkodom,
S az idegesség uralkodik bánatomon.
S oly remegve várom a percet,
Mikor újra láthatlak, átölelhetlek,

Két gyönyörű szemedbe nézhetek,
Ajkad forró tüzében éghetek,
Hogy törékeny lelkedet óvva,
Érted élhetek, létezhetek!
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.