Igaz, hogy hallom a hangodat,
De nem látlak, s nem érzem illatodat,
Nem érinthetlek, nem ölelhetlek,
Nem csókolhatlak, a karomba nem zárhatlak.
A távolság az, mely az érintésnek gátat szab,
De a Szív erejével nem dacolhat,
S minden percben,
Minden lélegzetvételben, apró rezdülésben
Téged érezlek, látlak!
Amikor nem vagy vélem, szomorkodom,
S az idegesség uralkodik bánatomon.
S oly remegve várom a percet,
Mikor újra láthatlak, átölelhetlek,
Két gyönyörű szemedbe nézhetek,
Ajkad forró tüzében éghetek,
Hogy törékeny lelkedet óvva,
Érted élhetek, létezhetek!
Igaz, hogy hallom a hangodat, De nem látlak, s nem érzem illatodat, Nem érinthetlek, nem ölelhetlek, Nem csókolhatlak, a karomba nem zárhatlak.
Tetszett a cikk?



