Búcsúzás...
Őszi levelek szállnak,
mint a fáradt,
arany szinű
madár szárnyak.
Fáradt szárnyak
szállnak, útra
várnak.
Ősz, elmúlás,
fáradt szemek,
remegő, öreg
kezek, hajlott,
dolgos hátak, múló évek...
messze-messze
szállnak.
Majd a tél előtti
kopasz ágak alatt,
gyertya fényében,
temetőkben,
lábuk alatt
roppan a sárga
falevél,
amit most
visz a szél...
Kezük árnyékot tart
a gyertya fényének,
imát mondanak.
Elmúlt éveikre,
s a sír mélyére
gondolnak.
De most még
száll az ökörnyál,
búcsúzik a nyár.



