Ennyi sok mitológiával
háta mögött, az ember otthon
ül, és nézi a kihalt villamosmegállót;
vagy hallgatja, hogy döng a bádog,
a hideg esők, hogy csorognak,
virágfonnyasztó hőség után.
Utcára vásárolni megy csak,
pálinkát, paradicsompürét,
újságot, krumplit, cigarettát.
Talán egy fácán, -egy őzgerinc,
vagy egy zsenge, rózsaszín malac,
citromszelettel a szájában
egybesülve, -netán egy lazac,
vagy egy fokhagymával pirított
osztriga sem hozná őt lázba.
Fűtőtestre rakott lábakkal
nézi, ahogy: mint zsíros vízből
egy ezüstkanál, tompán csillog
a nap. Italából aprókat
kortyol, mígnem a fejébe szál.
Nevetés közben, előragyog
az összezsugorodott, kopár
ínyből, egyszál laza fog. Majd két
tablettát elropogtat kézből,
és ostoba, régi könyveken
röhög. Ha barát jön, -nem szólnak;
némán sakkoznak éjszakáig.
A hátsó udvaron, lecsúszott
porharisnyában ténfereg a
szél, és hülyeségeket beszél,
de elengedi füle mellett.
Rágyújt, s azután egymásba
ölti a kiötölt szavakat,
mert nem lehet edző, -szakértő,
-manager, és nem eszközölhet
a stadionban kezdőrúgást.



