Még érzem sok-sok könnyű nyári virág illatát
De lassan elillan és tovaszáll.
A fák koronáit erőtlen őszi napsugár járja át
A hüvős szél elől a lombok alá bújnék.
De nem nyújhatnak menedéket,
Mert dúsan rakott zöld ruhájukat,
Rozsdás, gyér maskarára cserélték.
Ágak közé szomorúan tekintek
Az elmúlást jutatják eszembe.
Cipőmet lassan elnyeli az avar- tenger,
Zizegő-zörgő hangon szólnak talpam alatt
Az összepöndörödött száraz falevelek.
A fa tetején madarak gyülekeznek
Hosszú vándorútra készülődnek
Helyükre vadszárnycsapkodással varjak érkeznek
Heves károgásuk majd hirdeti:
"Megint elmúlt a nyár."
Kár, kár
Hogy csak pár hónap a nyár.
A hüvős szél elől a lombok alá bújnék. De nem nyújhatnak menedéket
Tetszett a cikk?



