Ősz-barna most a táj,
Pedig közeleg a Tavasz -
Az én Szívem
Mégis mást vár.
Azt szereti,
Ha a fojtó ködben
A szél süvít
S elfojtja a könnyem.
(A sötétben jó,
A félhomályban -
Akkor beszélhet csak bátran.)
Ha Nyár van
S a Nap ragyog,
Az én Szívem
Nem várja a holnapot.
Azt szereti,
Ha ősz-barna minden
És senki nincsen
Az utcákon.
Ha az ég felhős
És millió csillagként
Szórja az esőt -
Ilyenkor mindenki fél,
Csak az én Szívem remél...
Azt kívánja:
Legyen örökké
Ősz-barna a táj,
S ne jöjjön többé
Se a Tavasz,
Se a Nyár...
Ha a fojtó ködben A szél süvít S elfojtja a könnyem.
Tetszett a cikk?



