Megrázta magát a hajnal,
Bíbor köntösét szélesre tárta.
Petra édesen aludt az ágyban,
Ma egy boldogabb ébredés várta.
A múlt, mint egy sötét viharfelhő,
Bántotta gyönyörű lelkét és ráterült,
De kisütött a nap, sugarát szórta,
A gonosz felhő a pokolban elmerült.
Ragyogott a szeme, ahogy ébredt,
Kezét fogtam és boldogság terült szét,
Szétszakadt a mocskos átok,
És értelmet kapott a szív és a lét.
Esett az eső, mikor megszülettél,
Lombjukat áztatták a fák,
De az nem eső volt, a mennyország sírt,
Mert elvesztette legszebb csillagát...
Ragyogott a szeme, ahogy ébredt, Kezét fogtam és boldogság terült szét
Tetszett a cikk?



