Mivel bátorít a bohó, dőre elme?
Mi űzi kedvünk napra nap?
Gyengéd álmot sző a remény kegyelme
Védtelen szívünk fáj talpfák alatt.
Miért születne szeretet új igéje?
És honnan támad majd erő?
Ha lét vándora az út végére érve
Súlytalan forgács lesz, legyalult idő.
És mégis múlt, s láng is újra fényesedhet:
Megőriz húsvét csodája
Ha kihűlt szavaink lélekké emelnek
És mégis nap kél - feltámadásra várva -
Tavasz robban a szívekben
S megérint újra az örök szerelem.
Mivel bátorít a bohó, dőre elme? Mi űzi kedvünk napra nap?
Tetszett a cikk?



