Csendes, napsütéses délutánt,
harmatcseppek csillogását
egy hűvös éj után,
lágy tavaszi szellő suttogását
sem vágyom úgy, mint téged...
Elképzelem érintésed,
melytől borzongás fut végig
vágytól remegő testemen.
Csókod, ajkad íze még itt
ég számon, lehunyt szememen.
Nem vagy velem.
Éjjel volt, mikor itt hagytál,
egyedül hidegen.
Tudom, nem maradhattál,
menned kellett...
Reggel már csak sóhajok,
ölelések emléke ébresztett,
s a remény, hogy álmomban
újra találkozom veled...
Csendes, napsütéses délutánt, harmatcseppek csillogását egy hűvös éj után
Tetszett a cikk?



