Szomorú furcsa fehér téli éjszakán, rád gondolok,
Képzeletben már rég veled vagyok.
Remélek;
Érzed?
Nézem a csillagokat és kiugranék innen az emeletről, de mégsem merek,
Mert nem látnálak többé kedvesem.
De mi van, ha nem létezik?
Vagy nem csak??
Hol lehet?
Hol lehetnek?
Hol várnak rám?
Vagy magányos maradok ezen a téli éjszakán?
Vagy már itt van velem? Remélek ezen a furcsa éjjelen!
Gondolok...
...Csendben fekszem egymagamban meztelenül,
Egy hatalmas ágyon és csak azt tudom,
Hogy veled akarom...
...De nem tudok, nem remélek többé soha,
Mert volt már, hogy vak voltam.
Csak otthagytak, eldobtak
Egy hideg, Sötét, Fázós...
...Furcsa hajnalon...
...Csendben fekszem egymagamban meztelenül, Egy hatalmas ágyon és csak azt tudom, Hogy veled akarom...
Tetszett a cikk?



