Csendben ülve, tekintetem
kivetem, s a párás ablakon
belép a fény lassan,
valahol megáll, és ott marad.
Átjár vészesen az üresség,
fuldoklón felbukkan egy gondolat,
elfojtja hasztalan tétlenség,
valahol megáll, és ott marad.
Százszorszép érzelem! Kerget,
elmar lassan a bánat,
megtelepszik néma lelkemen,
valahol megáll, és ott marad.
Fázni, vacogni támad kedvem,
nevetni semmi gondomon.
Múlik a bánat, felváltja a remény,
valahol megáll, és ott marad...
Százszorszép érzelem! Kerget, elmar lassan a bánat
Tetszett a cikk?



