Testemben felfénylik a csont, S érted virulnak az erek, Véremből nyílik e pirkadat, S az örömfényű tengerek.

     1.

Rám rohan az Ősz, e szép
Halál, fénylő csend, bús alak,
Én nem akartam látni
Szép reményű múltamat,
Mert mit sem ér a jövő
Mialatt a velő apad,
hol könnyemen csobban a csend,
s vérrel festi magamat.

Uram, én félek a mától,
Mit nem lát meg a belső szem,
A csendes, imás elalvástól,
A vágy gyalázza jelenem.

Mert a kései szerelem
Szétveti bensőm, létem,
Elfagyó vérem, s hitem,
Nem marad nekem semmisem
Mi jó és nemes, s büszke dac,
Csak vánszorgó félelmet ad
Az éj, ez álszent kísértő,
S az emlékek szorítanak.

     2.

Kezdtem elég öreg lenni,
Nem dúltak már bennem viták,
Józansággá hízott létem,
S elvesztek a harmóniák.

S ekkor jöttél szent szépséggel,
Áldott virág Isten lombján,
Földre hulltam, halni vágytam,
De élnem kellett szívem rongyán,

S itt hevertem kifosztottan,
Nem lehettem az, ki vagyok.
Ősz és tavasz harca volt ez,
S tudtam, ebbe belehalok.



Pillantásom röpke fénye
Látásodért újra meglát,
Bejárja még zöld szemednek,
Csenddel szentelt lugasát.

     3.

Oh, ha tudnád, hogy szeretem
Ajkad, mi fénylő szép liget
Rózsás magánya, oh szeretem
Égbolt ívű szemeidet,
Mi bolygó vágynak enyhet ad.
Oh, szeretem fénylő léted,
S őszi lombfényű hajadat.

Szeretem bennem magadat.

Testemben felfénylik a csont,
S érted virulnak az erek,
Véremből nyílik e pirkadat,
S az örömfényű tengerek.

Boldogok, kik nem láthatnak,
-bús örömű szent vakok,-
s kárhozott én, ki öleltelek,
s ruhámon alszik illatod.

     4.

Még mindig ősz van, s hull az élet,
Fák rongyával kötöm sebem,
Múlt időkből szültél engem,
S elsodor a Végtelen.

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.