Megérkeztünk a csúcsra, hogy megkeressük a szépet az őszben. Visszanéztem meredten

Megérkeztünk a csúcsra, hogy megkeressük
a szépet az őszben. Visszanéztem meredten,
és minden rothadásszagot feledtem.
Eltűnt a világ, eltűnt Budapest,
eltűnt a sok papírpohár, s műanyagkacat,
ami az avarból mindenünnen kikandikált.

Százezer-színű mese remegett alattam:
a völgyben: bíborszín szivárványban pompázó katlan,
néhol zöldbe, sárgába váltó, lelkedbe ömlő folyó;
az erdő, semmi más.
Egy, az éggel kacérkodó táncos látomás.

Eltáncolta nekem az őszi ledér szélben
az elmúlást, melytől Ő is úgy rettegett;
de mesélt reményt, hitet;
hullámzó mosollyal tett száz remegő kéjre ígéretet,
s közben megmutatta a tündéreket.
Engem elvett, s mindent adott.

Ott álltunk fent a tündérsziklán ketten,
kéz a kézben.
Itt teremnek a tündérek,
ha szakadékos mélybe lépnek.
Egy lépés lett volna csak.

Sötét volt már, mikor hazaindultunk.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.