Az őszi hold
kacajra gyúl:
lobot vet árva fákon;
a lomb sikolt,
avarba hull
a rozsdabarna álom.
Az éj de szép:
ingó fején
kibomlik sűrű kontya.
A halk beszéd
- tiéd, enyém -
hűvös homályba fonja.
A szemedet
behunyva add
az ölelést... s ha fájva,
de megleled
majd önmagad:
ne hagyd többé magára!
Az őszi hold kacajra gyúl: lobot vet árva fákon; a lomb sikolt, avarba hull a rozsdabarna álom.
Tetszett a cikk?



