Hajamat kócolja,
arcomba csap a szél,
hajnalban botorkálva
részegen sem szép az éj,
bár arcom száraz,
befelé folynak a könnyek,
majd´ megfagyok: ez a tavasz?
s a léptem nem lesz könnyebb,
csak súlyos kongással
jelzi az óra: fogy az idő,
megpróbálkozom egy káromkodással,
s kinevet az utcakő.
Hajamat kócolja, arcomba csap a szél, hajnalban botorkálva részegen sem szép az éj...
Tetszett a cikk?



