| Bizony nyolckor már sötét este van.
Szél kószál a hűs cserjés alatt, Nedves levél hull le az avarra; S ábrándozik a hold aléltan. Ó, Június, Július! Nyári nap! Hunyt pillámra tarka lepke szállt: (Oly puhán, mint egy eltévedt sugár, Mikor ültem rőt árnyék alatt.) Hűvös este van, rezzen a szél, Nyargalásznak fenn esti fények: Játszanak, hogy ma is vidám legyek... Holnap már csomagol a tél... Ó kicsi lepke! Hol vagy ma este? Tálán holtan feküdsz megdermedve? |
A nyár elsietett,mint hajnali
Harangszó álmaink fátyla mögül. A villanydrótra fecskék hada ül: Tanulnak nyarat felejteni. Eső! Eső! Eső! Ennyi eső Nem esett egész nyáron át! Éj bámulja a tócsákban magát, S benn fürdik a rohanó Idő. Tört szárnyú, béna kis pillangó! Hol vagy most e szomorú estelen? Ott vagy tán a lepusztult réteken; Semmi vagy már, mint ellobbanó Életünk alkonyán ,mi mindannyian; Amikor majd már minden oda van?... |
Bizony nyolckor már sötét este van. Szél kószál a hűs cserjés alatt, Nedves levél hull le az avarra; S ábrándozik a hold aléltan.
Tetszett a cikk?



