Roppan a hó a lábam alatt
Nézem magam előtt a lábnyomokat.
Mélyet, keskenyet, rövidet, széleset,
Finoman rajzoltat és ami már szétesett.
Az egyik talán gyermek lábnyoma,
Szinte alig látszik.
Gyorsan repült tova,
Talán valahol itt játszik.
A másik mély és elmosódott
Fáradt öreg láb taposta
Nehezen lépett szinte mászott
Apró lukakat fúrt a hóba a botja
Azt meg ott fiatal nő hagyta
Lágy, ívelt és kecses maradt
Szinte nevetett a hó alatta
Amíg formás lábain erre haladt
Ezt viszont valaholmárláttam
Kicsitszélesbakancsnyoma
Hátperszehiszenénmagamnyomtam
Hogyislehettemilyenostoba
Roppan a hó a lábam alatt Nézem magam előtt a lábnyomokat. Mélyet, keskenyet, rövidet, széleset, Finoman rajzoltat és ami már szétesett.
Tetszett a cikk?



