Mitől félünk valójában? Hogy nem felelünk meg. És ha nem felelünk meg, akkor az, akinek nem feleltük meg, nem fog szeretni minket. Ha a párunknak szeretnénk megfelelni, lehet, hogy nem felelünk meg a szüleinknek. Ha a szülőknek szeretnénk megfelelni, akkor meg lehet, hogy a párunknak nem fogunk megfelelni. Pedig nincs olyan helyzet, ami mindenkinek jó, ami mindenkinek megfelel.
Honnét fakad a megfelelési vágyunk, és a félelem attól, hogy nem szeretnek bennünket? Legtöbbször gyerekkorunkból. Nézzük meg, ki volt az, akinek sosem feleltünk meg, pedig erőnkön felül teljesítettünk. Ki volt az, aki olyan elvárásokkal állított szembe minket, aminek nem tudtunk eleget tenni. Ki volt az, akinek sosem voltunk elég jók. Felnőttkori megfelelési vágyunk innét ered legtöbbször.

A szülők gyakran feltételekhez kötik a szeretetet. Hányszor halljuk azt, hogy „ha ezt megcsináltad, nagyon foglak szeretni”vagy azt, hogy „majd szeretlek, ha jó leszel”.
De mit jelent jónak lenni? Igazából erre nincs definíciónk. A „jóság” minden családban mást jelent. Később, mikor felnőttünk, és keresni kezdjük a problémáink okát, gyakran rájövünk, hogy még mindig a gyermekkorban tőlünk elvárt „jókislány” vagy „jófiú” szerepét játsszuk. Számos görcsünk ered a gyermekkori megfelelésből.
Kapcsolódó cikkek
Mi történik, ha elrontjuk az ünnepi vacsorát? Vagy ha nem tetszik az ajándékunk? Mi lesz akkor, ha nem tökéletes a frizuránk, vagy az ünnepi ruhánk? Ha jobban belegondolunk, nem fog történni semmi. Másnap reggel ugyanúgy felébredünk, megisszuk a reggeli kávénkat, és ugyanúgy indul a nap. Az elrontott vacsorából esetleg kevesebb fogy, az ajándékot ki lehet cserélni, a tökéletlen frizuránk meg igazából senkit nem zavart, mert mindenki a sajátjával volt elfoglalva :)
Legyen ez a Karácsony, vidám, egyszerű, bohókás és megfelelés nélküli. Hidd el, sokkal tovább fognak emlékezni rá.



