Ebben az időszakban aktiválódik az összes gyermekkori és felnőttkori negatív karácsonyi élmény.
Ha visszagondolok a saját gyermekkori karácsonyaimra, nekem sincsenek jó érzéseim tőle.
6-10 éves koromig még kedves emlékeim vannak, de az utána lévő időszak már korántsem kedves érzéseket vált ki belőlem. A veszekedések, kiabálások, ajtócsapkodások, könnyek emléke jut eszembe. Valami miatt azonban bennem élő maradt az ünnepre való rácsodálkozás.

Karácsonykor felerősödik az egyedüllét, a magány érzése. Azok az emberek, akik egyedül töltik az ünnepet, ilyenkor fokozottan érzik az elhagyatottság érzését. Nem mindenki éli meg egyformán az egyedüllétet. Van, aki a családjában is magányosnak érzi magát, és van, aki egyedül sem érzi a magányt. Rengeteg programot, mintát hordozunk magunkban, ami mindenkinél más viselkedést, érzést vált ki.
Mit tegyünk, hogyan viselkedjünk azokkal az emberekkel, rokonokkal, barátokkal, akik nem szeretnek ünnepelni? Hagyjuk őket úgy megélni az ünnepet és úgy viselkedni, ahogyan nekik jó. Ne kényszerítsünk rájuk semmit, hiszen azzal éppen ellenkező hatást érünk el, mint amit szeretnénk. Ne sértődjünk meg, ha nem akar részt venni az ajándékosztásban, ha látszólag nem érdekli az ajándékunk, vagy nem akar velünk vacsorázni. Egyedül az elfogadás az, ami idővel enyhíthet a dolgon.
Az évek alatt rájöttem, hogy az, hogy hogyan élem meg a karácsonyt egyedül tőlem függ. Az ünnep hangulata, a szeretet, az érzelem bennem van, nem kívülről jön. Olyan lesz a karácsonyom, amilyennek én szeretném. Ha a szívemben szeretet van, akkor arról fog szólni. Ha még a fájdalmaimat őrzöm, akkor pedig arról fog szólni. Éppen ezért, bár sokszor még eszembe jutnak a régi, szomorú karácsonyok, én úgy döntöttem, másképp csinálom.
Mert lehet másképp is, csak úgy kell döntened.



