Pedig a belső világodban bizonyos kérdésekre nincs magyarázat, mert nem léteznek benne az elme értelmezéséhez szükséges viszonyítási pontok. Azok nélkül pedig bizonyos jelenségek értelmetlenek. Honnét tudnád mi a magasság, ha nem lenne mélység? Hogyan tudnád mi a jó, ha nem tudod mi a rossz? Ha nincs összehasonlítási alap, akkor az elme nem képes értelmezni a világot. Azonban ha nem tud az értelmünk megragadni egy jelenséget, az nem jelenti, hogy az ne létezne, vagy ne lenne valósága. Okosabb lenne találni egy olyan megismerési módot, mely tágabb, mint a gondolati értelmezés. egyik ilyen például az intuíció.
Ha úgy érzed, hogy amit az intellektus nem tud megmagyarázni, az nem létezik, akkor egyszerűen lezársz magad elől bizonyos valóságtartományokat. Ha racionálisan neveltek – mint a legtöbb embert – nem biztos, hogy közel engeded magadhoz a felsőbbrendű valóságok megnyilvánulásait. Még akkor is tagadni fogod, hogy ilyesmi létezhet, ha veled történik meg.
Ilyenkor azt mondja az elme: „Ez lehetetlen. Ellenkezik a józan ésszel. Bizonyára csak képzelem. Biztosan álmodom. Mindaddig, amíg nem tudom racionálisan bizonyítani, nem fogadom el."

A racionális elme ilyenkor bezárul, a józan ész határai közé, ahova az intuíció nem hatolhat be. Ilyenkor az intellektus dominál a létezésben, s az ember úgy működsz tovább, ahogy megtanították neki.
Vizsgáld meg, vajon rád mi a jellemző! Ha a racionális logika túlsúlya, akkor nem engeded magadhoz az élet rejtélyeit, akkor nem engeded, hogy az intuíción keresztül valami csodálatos, és felfoghatatlan Intelligencia beszéljen hozzád, és segítse életed. Pedig az igazi emberi kaland itt kezdődik. Ahogy Albert Enstein fogalmazott:
„A legcsodálatosabb dolog, amit az életben megtapasztalhatunk, a misztikus rejtély.
Ez a forrása minden valódi művészetnek és tudománynak.”
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a józan észt, a logikát el kellene vetni. Ez félreértés. Használhatod az intellektust anélkül is, hogy bezárulnál annak korlátai közé. A racionális elmét, ha eszközként használod, akkor nyitott maradsz. Fogékony vagy valami megmagyarázhatatlan felsőbb Intelligencia iránt.
S ekkor arra is érzékennyé válsz, amikor Az megérint, kommunikál veled. Természetesen nem feltétlenül gondolatokkal, vagy szavakkal, hanem szimbólumokkal, archetípusokkal, érzetekkel. Ehhez persze nyitottá, érzékennyé és befogadóvá kell válnod. Önmagad, s a környezeted irányába egyaránt.
Ekkor már segítségként használhatod az intellektusodat, amely észlelni tudja, hogy „olyasvalami történt, ami rajtam túlmutat". A tiszta és ragaszkodásoktól megtisztított elme egyszerűen elengedi a „gyeplőt”, és a kontroll iránt vágyat. S ez a legnagyobb eredmény, amit elérhet. Belátni a saját korlátait, s befogadóvá válni a megismerés mélyebb szintjei felé, melynek következő lépcsőfoka az intuitív tudás.
Következő cikkünkben az intuíció hullámtermészetét, s a kvantumugrások elvét vizsgáljuk meg, s azt, hogy milyen érzelmi minőségek szükségesek a tudatos gyakorlati megtapasztaláshoz és felhasználáshoz



